Közismert tény, hogy a katolikus, a református és az evangélikus tanítás a házassággal kapcsolatban több eltérést mutat.

A KATOLIKUS ESKÜVŐ

A házasság

CIC 1055.kánon 1.§. A házassági szövetséget, amelyben a férfi és a nő az egész élet olyan közösségét hozza létre egymással, amely természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul...

CIC 1056.kánon A házasság lényegi tulajdonságai az egység és a felbonthatatlanság.

CIC 1083.kánon 1.§. A férfi a betöltött tizenhatodik, a nő a betöltött tizennegyedik életéve előtt nem köthet érvényes házasságot.

CIC 1141.kánon A megkötött és elhált házasságot semmiféle emberi hatalom és semmiféle ok nem bonthatja fel, kivéve a halált.

"Azt kívánom tehát, hogy a fiatalabbak menjenek csak férjhez, adjanak gyermekeknek életet" (1 Tim 5,14)

"Isten tervének megfelelően a házasság a nagyobb családi közösség alapja, mert maga a házasság intézménye és a házastársi szerelem a gyermekek világrahozására és nevelésére rendeltetett, és ebben teljesedik be." "Mindazonáltal nem szabad elfelejteni, hogy ha egy házasságban nem születhet gyermek, emiatt a házastársak élete nem veszíti el értékét. A testi terméketlenség alkalmat szolgáltathat arra, hogy az emberi személy más természetű olyan fontos szolgálatait végezzék mint pl. az örökbefogadás, a nevelés különféle formái, vagy a más családoknak, valamint szegény, illetve nyomorék gyermekeknek nyújtott segítség." (F.C.)

"A család alapvető feladata tehát az élet szolgálata, s a századok folyamán beteljesedik a Teremtő ősi áldása, miközben nemzedékről nemzedékre ember adja tovább embernek az isteni képmást.

A termékenység, a házastársi szeretet jele és gyümölcse, eleven bizonysága annak, hogy a házastársak kölcsönösen és teljesen átadták egymásnak magukat" (F.C.)

Elsősorban a keresztények között, s főleg a keresztény családokban kell megmutatkoznia annak, hogy minden egyes világra jövő gyermeket elfogadnak, szeretnek, megbecsülnek, egészséges testi és lelki nevelésben részesítenek és sokszorosan törődnek vele." (F.C.)

"A vélemények mai zűrzavarában azt is tudniuk kell (ti. a jegyeseknek), hogy nincs olyan hatalom, amely keresztények között érvényesen megkötött és elhált házasságot feloldhatná." "Ha pedig egy házasság odáig fajulna, hogy az együttélés elviselhetetlenné válik, az Egyház megengedi a különválást, és a házasok állapotának megfelelő módon próbálja enyhíteni a különválás káros következményeit; de nem engedi, hogy a felek közötti kibékülés érdekében ne történjék semmi, vagy erről reménytelenül lemondjanak." (Arc)

"A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik és a kettő testben egy lesz. így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válasza." (Mt 19,5-7)

"A paráznaság veszélye miatt azonban, legyen csak minden férfinek felesége és minden asszonynak férje. A férfi teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben, s ugyanúgy az asszony is férjével szemben. Az asszony nem rendelkezik tulajdon testével, hanem a férje. Ugyanúgy a férfi sem rendelkezik tulajdon testével, hanem a felesége. Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy az imádságnak szenteljétek magatokat." (1 Kor 7,2-6)

"A személyek kölcsönös önátadása a házasság keretében egy új élet ajándékozására irányul, amely szintén egy személy, szüleihez hasonlóan. Az anyaság kezdettől fogva különös befogadókészséget jelent az új személy számára: és pontosan a nő része. Ebben a fogantatatási és szülési készségben <<találja meg a nő az ő őszinte odaadása által önmagát<<. Egy gyermek fogamzásának és szülésének belső elfogadása olyan adomány, amely a házastársi egységgel kapcsolatos, és ez - amint már mondottuk -, a kölcsönös önátadás különös pillanata és jele, a férfi és a nő részéről."

"A nő anyaságában, amely a férfi apaságához kötődik, az az örök misztérium tükröződik, amely által valaki szül és szülő lesz, ami megtalálható magában az Istenben, az egy és háromszemélyű Istenben (vö. Ef 3,14-15). Az emberi nemzés a férfi és a nő közös ügye. És ha szeretettől indíttatva a nő azt mondja a férjének: >>Fiút szültem neked<<, ez azt jelenti, hogy >>ez a mi gyermekünk<<. Valójában mindketten gyermekük szülői, mégis a nő anyasága adja a legnagyobb részét ennek a közös szülői mivoltnak, ennek a nagyobb felelősséggel járó részét."

"A férfinek ezért teljesen tudatában kell lennie, hogy ebből a közös szülői feladatból reá hárul a nő iránti különös elkötelezettség." (Mul. 18.)

A lelkipásztori gondoskodás és a házasság megkötését megelőző teendők

 1063. kán. -- A lelkipásztorok kötelesek gondoskodni arról, hogy saját egyházi közösségük segítséget nyújtson a krisztushívőknek a házas állapot keresztény szellemben való megőrzésére és tökéletesítésére, Ezt a segítséget elsősorban a következőképpen kell megadni:

1. szentbeszédekkel, a gyermekeknek, az ifjúságnak és a felnőtteknek szóló hitoktatással, sőt a tömegtájékoztatási eszközök használatával is; ezek során a krisztushívők oktatást nyernek a keresztény házasság jelentéséről, a keresztény házastársak és szülők feladatáról;

2. a házasságkötésre való személyes felkészítéssel, amelynek során a jegyesek új állapotuk szentségére és kötelességeire alkalmassá válnak;

3. a házasságkötés gyümölcsöző liturgiájával, amelyből kitűnik, hogy a házastársak a Krisztus és az egyház közti egység és termékeny szeretet misztériumát jelzik, és részesülnek benne;

4. a házastársaknak nyújtott segítséggel, mely támogatja őket abban, hogy a házastársi szövetséget hűségesen megtartva és megvédve, a családban napról napra szentebb és teljesebb életet éljenek.

1064. kán. -- A helyi ordinárius feladata gondoskodni arról, hogy ez a segítségnyújtás kellően szervezett legyen; ha alkalmasnak tűnik, hallgasson meg olyan férfiakat és nőket is, akik tapasztaltnak és jártasnak bizonyultak.

1065. kán. -- 1. §. Azok a katolikusok, akik még nem részesültek a bérmálás szentségében, mielőtt házasságra engednék őket, bérmálkozzanak meg, ha ez nagyobb kellemetlenség nélkül megtörténhet.

2. §. Hogy a házasság szentségét gyümölcsözően vegyék fel, nagyon ajánlatos, hogy a jegyesek gyónjanak meg és járuljanak a szentáldozáshoz.

1066. kán. -- Mielőtt házasságkötésre kerül a sor, be kell bizonyosodnia annak, hogy az érvényes és megengedett házasságkötésnek semmi nem áll útjában.

1067. kán. -- A püspöki konferencia hozzon rendelkezéseket a jegyesvizsgálatról és a házassági hirdetésekről, valamint más eszközökről, melyek alkalmasak annak a vizsgálatnak az elvégzésére, amit a házasság megkötése előtt meg kell tartani; ezeknek pontos megtartása után a plébános közreműködhet a házasságkötésnél.

1068. kán. -- Halálveszély esetén, ha más bizonyítékok nem szerezhetők be, elegendő, hacsak ellenkező jelek nincsenek, a felek -- adott esetben esküvel megerősített -- állítása, hogy meg vannak keresztelve, és semmi akadály nincs köztük.

1069. kán. -- Minden hívő köteles a házasság megkötése előtt felfedni a plébános vagy a helyi ordinárius előtt azokat az akadályokat, amelyekről tudomása van.

1070. kán. -- Ha a vizsgálatot más tartotta meg, mint az a plébános, akinek közre kell működnie a házasságkötésnél, akkor ezek eredményéről mielőbb hiteles okiratban értesítse ezt a plébánost.

1071. kán. -- 1. §. Szükség esetét kivéve a helyi ordinárius engedélye nélkül senki se működjék közre:

1. lakóhely nélküliek házasságánál;

2. olyan házasságnál, amelyet a polgári törvények szerint sem lehet elismerni vagy megkötni;

3. annak a házasságánál, aki az előző együttélésből származó természetes kötelezettségekkel tartozik a másik fél vagy gyermek iránt;

4. annak a házasságánál, aki a katolikus hitet közismerten elhagyta;

5. annak a házasságánál, akit cenzúrával sújtottak;

6. családhoz tartozó kiskorúak házasságánál szüleik tudta nélkül vagy ésszerű ellenkezése ellenére;

7. képviselő útján kötendő házasságnál, amelyről az 1105. kán.-ban van szó.

2. §. A helyi ordinárius annak a házasságánál való közreműködésre, aki a katolikus hitet közismerten elhagyta, az engedélyt csak az 1125. kán.-ban említett normák értelemszerű megtartásával adja meg.

1072. kán. -- Igyekezzenek a lelkipásztorok a fiatalokat a házasság megkötésétől visszatartani az előtt az életkor előtt, amelyben az adott vidéken elfogadott viselkedési normák szerint házasságot kötni szokás.

Az érvénytelenítő akadályok általában

 1073. kán. -- Az érvénytelenítő akadály a személyt képtelenné teszi a házasság érvényes megkötésére.

1074. kán. -- Nyilvánosnak számít az az akadály, amelyet külső fórumon bizonyítani lehet, egyébként az akadály titkos.

1075. kán. -- 1. §. Egyedül az egyház legfőbb hatóságának van joga kimondani hitelesen, hogy az isteni jog mikor tiltja vagy érvényteleníti a házasságot.

2. §. Ugyancsak egyedül a legfőbb hatóságnak a joga más akadályokat megkereszteltek részére felállítani.

1076. kán. -- Az új akadályt bevezető vagy a meglevő akadállyal ellentétes jogszokás elvetett jogszokás.

1077. kán. -- 1. §. A helyi ordinárius a saját alárendeltjeinek, akárhol is tartózkodnak is, és a saját területén mindenkinek, aki éppen ott tartózkodik, megtilthatja a házasságot különös esetben, de csak bizonyos ideig, súlyos okból, ameddig az fennáll.

2. §. Érvénytelenítő záradékot a tilalomhoz egyedül az egyház legfelsőbb hatósága fűzhet.

1078. kán. -- 1. §. A helyi ordinárius a saját alárendeltjeinek, akárhol tartózkodnak is, és a saját területén mindenkinek, aki éppen ott tartózkodik, az összes egyházjogi akadály alól felmentést adhat, kivéve azokat, amelyek alól a felmentés az Apostoli Szentszéknek van fenntartva.

2. §. Azok az akadályok, amelyek alól a felmentés az Apostoli Szentszéknek van fenntartva, a következők:

1. a szent rendekből vagy a pápai jogú szerzetes intézményben tett nyilvános, örök tisztasági fogadalomból származó akadály;

2. bűntett akadálya, amelyről az 1090. kán.-ban van szó.

3. §. Soha nincs felmentés a vérrokonság akadálya alól egyenes ágon vagy az oldalág második fokán.

1079. kán. -- 1. §. Sürgető halálveszély esetén a helyi ordinárius mind a házasság megkötésének formája alól, mind pedig az áldozópapság szent rendjéből származó akadály kivételével minden egyes, akár nyilvános, akár titkos egyházjogi akadály alól felmentést adhat saját alárendeltjének, akárhol tartózkodik is, és mindenkinek, aki éppen a területén tartózkodik.

2. §. Ugyanazon a körülmények között, amelyekről az 1. §-ban volt szó, de csak olyan esetekben, amelyekben a helyi ordináriust sem lehet elérni, ugyanilyen felmentési hatalma van: mind a plébánosnak, mind a szabályszerűen megbízott szent szolgálatot teljesítő személynek, mind annak a papnak vagy diakónusnak, aki a házasságnál az 1116. kán. 2. §-a szerint közreműködik.

3. §. Halálveszélyben a gyóntatónak felhatalmazása van titkos akadályok alóli felmentésre belső fórumon, akár szentségi gyónásban, akár azon kívül.

4. §. Abban az esetben, amelyről a 2. §-ban van szó, a helyi ordinárius elérhetetlennek minősül akkor is, ha csak táviratilag vagy telefonon lehet hozzá folyamodni.

1080. kán. -- 1. §. Valahányszor az akadály akkor derül ki, amikor már minden elő van készítve az esküvőhöz, és a házasság súlyos baj valószínű veszélye nélkül nem halasztható addig, amíg az illetékes hatóságtól a felmentés megérkezik, minden akadály alól felmenthet a helyi ordinárius, kivéve azokat, amelyekről a 1078. kán. 2. § 1. sz-ában van szó; ha az eset titkos, akkor a felmentést megadhatja mindenki, akit az 1079. kán. 2--3. §-a említ, az ott előírt feltételek megtartásával.

2. §. Ez a felhatalmazás érvényes a házasság érvényesítésére is, ha a halasztás ugyanúgy veszélyes, és nincs elegendő idő arra, hogy az Apostoli Szentszékhez, vagy olyan akadályok esetén, melyek alól ő adhat felmentést, a helyi ordináriushoz forduljanak.

1081. kán. -- A plébános vagy az a pap, illetve diakónus, akikről az 1079. kán. 2. §-ában van szó, a külső fórumra adott felmentésről azonnal tájékoztassa a helyi ordináriust; a házassági anyakönyvbe pedig jegyezzék be a felmentést.

1082. kán. -- Hacsak a Penitenciária leirata mást nem tartalmaz, a titkos akadály alól a nem szentségi belső fórumon adott felmentést be kell jegyezni abba a könyvbe, amelyet az egyházmegyei hivatal titkos levéltárában kell őrizni. Külső fórum számára nincs szükség újabb felmentésre akkor sem, ha a titkos akadály később nyilvánossá válik.

Az egyes érvénytelenítő akadályok

 1083. kán. -- 1. §. A férfi a betöltött tizenhatodik, a nő a betöltött tizennegyedik életéve előtt nem köthet érvényes házasságot.

2. §. A püspöki konferenciának joga van magasabb életkort megállapítani a házasság megengedett megkötéséhez.

1084. kán. -- 1. § A megelőző és örökös közösülési képtelenség, akár a férfi, akár a nő részéről, akár abszolút, akár relatív, a házasságot természetéből kifolyólag érvénytelenné teszi.

2. §. Ha a tehetetlenség akadályát illetően kétség áll fenn, akár jogi, akár ténybeli kétely, a házasságot nem kell megakadályozni, sem kétség esetén semmisnek nyilvánítani.

3. § A meddőség nem tiltja és nem is érvényteleníti a házasságot, fenntartva az 1098. kán. előírását.

1085. kán. -- 1. §. Érvénytelenül kísérli meg a házasságot az, akinek korábbi házassági köteléke fennáll, még ha az a házasság nincs is elhálva.

2. §. Bár az előző házasság -- bármely okból -- érvénytelen, vagy fel van bontva, mégsem szabad másikat kötni, amíg az előző érvénytelensége vagy felbontása törvényesen és biztosan nem igazolt.

1086. kán. -- 1. §. Érvénytelen a házasság két olyan személy között, akiknek egyikét a katolikus egyházban keresztelték, vagy oda fölvették, és abból formális aktussal nem távozott el, másika pedig nincs megkeresztelve.

2. §. Ez alól az akadály alól csakis az 1125. és 1126. kán.-ban előírt feltételek teljesítése után adjanak felmentést.

3. §. Ha a felet a házasságkötés idején általában megkereszteltnek tartották, vagy ha a keresztelése kétes volt, a házasság érvényessége vélelmezendő az 1060. kán. előírása alapján, amíg be nem bizonyosul, hogy az egyik fél meg van keresztelve, a másik pedig nincs megkeresztelve.

1087. kán. -- Érvénytelenül kísérlik meg a házasságot azok, akik szent rendben vannak.

1088. kán. -- Érvénytelenül kísérlik meg a házasságot azok, akiket szerzetes intézményben tett nyilvános, örök tisztasági fogadalom kötelez.

1089. kán. -- Egy férfi és egy olyan nő között, akit azért raboltak el vagy tartottak legalábbis fogva, hogy vele házasságot kössenek, nem állhat fenn semmiféle házasság, hacsak a nő később, a rablótól elkülönítve, biztos, szabad helyen, önként nem választja a házasságot.

1090. kán. -- 1. §. Aki egy bizonyos személlyel való házasságkötés szándékával, halálát okozza az illető személy házastársának, vagy a saját házastársának, érvénytelenül kísérli meg ezt a házasságot.

2. §. Ugyancsak érvénytelenül kísérelnek meg házasságot egymással azok, akik fizikai vagy morális együttműködéssel egyikük házastársának a halálát okozták.

1091. kán. -- 1. §. Egyeneságú vérrokonság esetében a házasság érvénytelen az összes akár törvényes, akár természetes felmenő és lemenő rokonok között.

2. §. Oldalágon érvénytelen egészen a negyedik fokig bezárólag.

3. §. A vérrokonság akadálya nem többszöröződik.

4. §. Sohasem szabad a házasságot megengedni, ha az iránt merül fel bármilyen kétség, hogy a felek nem vérrokonok-e egyenes ágon bármelyik fokon vagy az oldalág második fokán.

1092. kán. -- Az egyeneságú sógorság bármely fokon érvénytelenné teszi a házasságot.

1093. kán. -- A köztisztesség akadálya vagy olyan érvénytelen házasságból fakad, amelyben az életközösség már létrejött, vagy közismert, illetve nyilvános ágyasságból. A házasságot érvényteleníti egyenes ágon első fokon a nő vérrokonai és a férfi között és megfordítva.

1094. kán. -- Nem köthetnek egymással érvényes házasságot, akik között örökbefogadásból származó törvényes rokonság áll fenn egyenes ágon vagy az oldalág második fokán.

A házassági beleegyezés

 1095. kán. -- A házasság megkötésére képtelenek: 

1. akik értelmük elégséges használatának híjával vannak;

2. akik súlyos ítélőképesség-hiányban szenvednek azokat a lényeges házassági jogokat és kötelességeket illetően, melyeket kölcsönösen át kell adniuk és el kell fogadniuk;

3. akik pszichikai természetű okok miatt a házasság lényegi kötelezettségeit nem tudják vállalni.

1096. kán. -- 1. §. A házassági beleegyezéshez szükséges, hogy a házasságkötő felek előtt legalább az ne legyen ismeretlen, hogy a házasság a férfi és a nő között tartós közösség, amely arra irányul, hogy valamilyen szexuális együttműködéssel gyermeket nemzzenek.

2. §. Ezt a tudatlanságot a serdülő kor után nem vélelmezzük.

1097. kán. -- 1. §. A személyben való tévedés a házasságot érvénytelenné teszi.

2. §. A személy tulajdonságában való tévedés, még ha okot ad is a szerződésre, a házasságot nem érvényteleníti, hacsak a szándék nem egyenesen és főként erre a tulajdonságra irányul.

1098. kán. -- Érvénytelenül házasodik, aki a házasságot olyan megtévesztéssel rászedve köti meg, amelyet a beleegyezés megszerzése végett követtek el, és amely a másik félnek egy olyan tulajdonságára vonatkozik, mely természeténél fogva súlyosan megzavarhatja a házastársi életközösséget.

1099. kán. -- A házasság egységére, felbonthatatlanságára vagy szentségi méltóságára vonatkozó tévedés, amennyiben az akaratot nem határozza meg, nem rontja le a házassági beleegyezést.

1100. kán. -- A házasság érvénytelenségének a tudása vagy vélése a házassági beleegyezést nem zárja ki szükségképpen.

1101. kán. -- 1. §. Jogvélelem szól amellett, hogy a lélek belső beleegyezése megegyezik azokkal a szavakkal vagy jelekkel, amelyeket a házasságkötéskor alkalmazunk.

2. §. Azonban ha egyik vagy mindkét fél pozitív akarati cselekedettel kizárja magát a házasságot vagy a házasságnak valamilyen lényeges elemét vagy a házasság valamelyik lényegi tulajdonságát, akkor érvénytelenül köt házasságot.

1102. kán. -- 1. §. Jövőre vonatkozó feltétellel érvényes házasságot kötni nem lehet.

2. §. A múltra vagy jelenre vonatkozó feltétellel kötött házasság attól függően érvényes vagy sem, hogy az, ami a feltétel tárgya, létezik-e vagy sem.

3. §. Olyan feltételt azonban, amelyről a 2. §-ban van szó, csakis a helyi ordinárius írott engedélyével szabad kötni.

1103. kán. -- Érvénytelen az a házasság, amelyet kényszer vagy súlyos, kívülről -- akár nem is szándékosan -- előidézett olyan félelem hatására kötöttek meg, amelytől, hogy az illető szabaduljon, kénytelen a házasságot választani.

1104. kán. -- 1. §. A házasság érvényes megkötéséhez szüksége, hogy a felek akár személyesen, akár képviselő útján, egyidejűleg jelen legyenek.

2. §. A jegyesek a házassági beleegyezést szóban fejezzék ki, ha pedig beszélni nem tudnak, egyenértékű jelekkel.

1105. kán. -- 1. §. A képviselő útján történő házasságkötés érvényességéhez szükséges:

1. hogy meglegyen a különleges megbízatás egy meghatározott személlyel való házasságkötéshez;

2. hogy a képviselőt maga a megbízó jelölje ki, és személyesen tegyen eleget megbízatásának.

2. §. Hogy a megbízás érvényes legyen, alá kell írnia a megbízónak, azonkívül annak a helynek a plébánosának vagy ordináriusának, ahol a megbízást adták, vagy a kettő közül az egyik által megbízott papnak vagy legalább két tanúnak, vagy történjék a megbízás a polgári jog szerint hiteles okirattal.

3. §. Ha a megbízó nem tud írni, ezt magában a megbízásban fel kell jegyezni, és még egy tanút kell felkérni, aki az iratot maga is aláírja; különben a megbízás érvénytelen.

4. §. Ha azelőtt, hogy a képviselő a megbízó nevében megkötötte a házasságot, a megbízó a megbízást visszavonja, vagy elmebetegségbe esik, a házasság érvénytelen lesz még akkor is, ha erről a képviselő vagy a másik fél nem tudott.

1106. kán. -- Házasságot lehet tolmács útján kötni; ám ilyenben a plébános csak akkor működjék közre, ha a tolmács hitelre méltóságáról meggyőződött.

1107. kán. -- Noha a házasságot valamely akadály vagy formahiány miatt érvénytelenül kötötték, a megadott beleegyezés fennállását mindaddig vélelmezzük, amíg annak visszavonása be nem bizonyosult.

A házasság megkötésének formája

1108. kán. -- 1. §. Csak azok a házasságok érvényesek, amelyeket a helyi ordinárius vagy a plébános vagy a kettő közül valamelyik által megbízott pap vagy diakónus közreműködésével és két tanú előtt kötöttek, mégpedig az itt következő kánonokban kimondott szabályok szerint, kivéve azokat az eseteket, amelyekről a 144. kán., az 1112. kán. 1. §-a, az 1116. kán. és az 1127. kán. 1--2. §-a szól.

2. §. A házasságkötésnél közreműködő személynek csakis azt nevezzük, aki jelen van, kiveszi és az egyház nevében elfogadja a házasságkötő felek beleegyezésének kinyilvánítását.

1109. kán. -- A helyi ordinárius és a plébános, hacsak ítélettel vagy határozat útján nincsenek kiközösítve, egyházi tilalom alá helyezve, hivatalukból felfüggesztve, vagy ilyennek nyilvánítva, hivataluknál fogva területükön belül érvényesen működnek közre nemcsak alárendeltjeik házasságkötésénél, hanem mások házasságánál is, feltéve hogy a felek egyike latin rítusú.

1110. kán. -- A személyi ordinárius és plébános hivatalánál fogva csakis azoknak a házasságánál működik közre érvényesen, akik közül legalább az egyik illetékességének határain beül az ő alárendeltje.

1111. kán. -- 1. §. A helyi ordinárius és a plébános, amíg érvényesen tölti be hivatalát, papoknak és diakónusoknak mint megbízottainak felhatalmazást adhat a saját területén kötendő házasságoknál való közreműködésre, még általánosan is.

2. §. Hogy érvényes legyen a házasságoknál való közreműködésre szóló felhatalmazás megbízottaknak való továbbadása, kifejezetten kell adni, meghatározott személyeknek; ha különös megbízásról van szó, meghatározott házasságra kell adni; ha pedig általános megbízásról, ezt írásban kell megadni.

1112. kán. -- 1. §. Ahol nincs se pap, se diakónus, ott a megyéspüspök, a Szentszéktől a püspöki konferencia előzetes támogatása után nyert engedély birtokában, megbízhat világiakat a házasságkötésnél való közreműködéssel.

2. §. Alkalmas világit kell kiválasztani, aki a házasulandók oktatására képes, és a házasságkötés liturgiáját szabályosan el tudja végezni.

1113. kán. -- Mielőtt a különös megbízást megadják, gondoskodni kell mindarról, ami a jog szerint a szabad állapot bizonyításához szükséges.

1114. kán. -- A házasságkötésnél közreműködő személy szabálytalanul jár el, ha nem szerez bizonyosságot a felek szabad állapotáról a jog előírása szerint, és ha lehetséges, a plébános engedélyéről, valahányszor általános megbízás alapján működik közre.

1115. kán. -- A házasságot azon a plébánián kell kötni, ahol az egyik fél lakóhellyel vagy pótlakóhellyel rendelkezik, vagy ahol már egy hónapja tartózkodik, vagy ha lakóhelynélküliekről van szó, azon a plébánián, ahol éppen tartózkodnak. A saját ordinárius vagy saját plébános engedélyével más helyen is megköthető a házasság.

1116. kán. -- 1. §. Ha nem lehet jelen vagy nem közelíthető meg súlyos nehézség nélkül a jog szerint illetékes közreműködő, akkor a valódi házasságot kötni szándékozók érvényesen és megengedetten megköthetik házasságukat, csupán tanúk jelenlétében:

1. halálveszély esetén;

2. halálveszély nélkül is, ha ésszerűen előrelátható, hogy a körülmények egy hónapon belül nem változnak.

2. §. Mindkét esetben, ha van más pap vagy diakónus, aki jelen tud lenni, el kell hívni, és a tanúkkal együtt a házasság megkötésekor jelen kell lennie, bár a csupán tanúk jelenlétében kötött házasság is érvényes.

1117. kán. -- A fentiekben előírt formát meg kell tartani, ha legalább az egyik házasságkötő fél a katolikus egyházban keresztelkedett meg, vagy oda fölvették, és abból formális aktussal nem távozott el, épségben hagyva az 1127. kán. 2. §-ának előírásait.

1118. kán. -- 1. §. Katolikusok közötti házasságot vagy katolikus és megkeresztelt nem katolikus házasságát a plébániatemplomban kell megkötni, de a helyi ordinárius vagy a plébános engedélyével más templomban vagy kápolnában is köthető.

2. §. A házasság más alkalmas helyen való megkötésére a helyi ordinárius engedélyt adhat.

3. §. Katolikus és meg nem keresztelt fél között házasságot templomban vagy más alkalmas helyen is lehet kötni.

1119. kán. -- Szükség esetét kivéve a házasság megkötésekor meg kell tartani az egyház által jóváhagyott liturgikus könyvekben előírt, vagy a törvényes szokásjogban szereplő rítusokat.

1120. kán. -- A püspöki konferencia kidolgozhatja a házasságkötés saját rítusát, amelyet a Szentszékkel felül kell vizsgáltatni, és amely megfelel az egyes vidékek és népek keresztény szellemhez alkalmazott szokásainak, meg kell azonban tartani azt a törvényt, hogy a házasságnál jelenlevő közreműködő kivegye és elfogadja a felek beleegyezés-nyilvánítását.

1121. kán. -- 1. §. A házasságkötés után a megkötés helyének plébánosa, vagy aki őt helyettesíti, még ha egyikük sem működött közre, mielőbb jegyezze be a házassági anyakönyvbe a házasfeleknek, a közreműködőnek és a tanúknak a nevét, a házasságkötés helyét és napját, a püspöki konferencia vagy a megyéspüspök előírásainak megfelelő módon.

2. §. Valahányszor a házasságot az 1116. kán. alapján kötik meg, a pap vagy a diakónus, ha a megkötésnél jelen volt, ellenkező esetben a tanúk a házasságkötő felekkel együtt egyetemlegesen kötelesek a plébánost vagy a helyi ordináriust a házasság megkötéséről mielőbb értesíteni.

3. §. Olyan házasság esetén, amelyet a kánoni forma alóli fölmentéssel kötöttek, a helyi ordinárius, aki a felmentést adta, gondoskodjék arról, hogy a felmentést és a megkötést bejegyezzék mind az egyházmegyei hivatal, mind a katolikus fél azon saját plébániája házassági anyakönyvébe, amelynek plébánosa a szabad állapot kivizsgálását végezte. A házasság megkötéséről ugyanazt az ordináriust és plébánost mielőbb értesíteni köteles a katolikus házasfél, megemlítve a megkötés helyét, továbbá a nyilvános forma megtartását.

1122. kán. -- 1. §. A házasság megkötését azokba a keresztelési anyakönyvekbe is be kell jegyezni, amelyekbe a felek megkeresztelését beírták.

2. §. Ha a házasfél nem azon a plébánián kötött házasságot, amelyen megkeresztelték, a házasságkötés helyének plébánosa mielőbb értesítse a házasságkötésről a keresztelés helyének plébánosát.

1123. kán. -- Valahányszor a házasságot külső fórum számára érvényesítik, vagy semmisnek nyilvánítják, vagy másként, mint halál útján törvényesen feloldást nyer, értesíteni kell a házasságkötés helyének plébánosát, hogy ezt a házassági és keresztelési anyakönyvbe szabályosan bejegyezzék.

A vegyes házasságok

1124. kán. -- Az illetékes hatóság kifejezett engedélye nélkül tilos két olyan megkeresztelt személy házassága, akiknek egyikét a katolikus egyházban keresztelték, vagy keresztség után oda fölvették, és onnan formális aktussal nem távozott, a másik pedig olyan egyháznak vagy egyházi közösségnek a tagja, amely nincs teljes közösségben a katolikus egyházzal.

1125. kán. -- A helyi ordinárius az engedélyt megfelelő és ésszerű okból megadhatja; de ne adja meg, hacsak nem teljesítik az itt következő feltételeket:

1. a katolikus fél nyilvánítsa ki, hogy kész a hittől való eltávolodás veszélyeit elhárítani, továbbá ígérje meg őszintén, hogy erejéhez képest mindent megtesz azért, hogy minden gyermeke a katolikus egyházban keresztelkedjen és nevelődjék;

2. ezekről a katolikus fél által teendő ígéretekről a másik felet idejében értesítsék, hogy biztos legyen, hogy ő valóban tudatában van a katolikus fél ígéretének és kötelezettségének;

3. mindkét felet meg kell tanítani a házasság céljaira és lényegi tulajdonságaira, melyeket egyik fél sem zárhat ki.

1126. kán. -- A püspöki konferencia feladata, hogy meghatározza mind azt, hogy milyen módon kell tenni ezeket a mindig megkívánt nyilatkozatokat és ígéreteket, mind pedig azt, hogy miképpen legyen ez a külső fórumon is bizonyítható, és hogyan értesüljön róla a nem katolikus fél.

1127. kán. -- 1. §. Ami a vegyes házasságok formáját illeti, meg kell tartani az 1108. kán. előírásait, ha azonban katolikus fél köt házasságot keleti rítusú nem katolikus féllel, akkor a házasságkötés kánoni formája csak a megengedettségnek feltétele, az érvényességhez pedig szent szolgálatot teljesítő személy részvétele szükséges, megtartva a jog egyéb előírásait.

2. §. Ha a kánoni forma megtartása súlyos nehézségbe ütközik, a katolikus fél helyi ordináriusának a joga egyes esetekben a forma alól felmentést adni, a házasságkötés helye szerinti ordinárius megkérdezésével, annak szem előtt tartásával, hogy a házasságkötés érvényességéhez valamilyen nyilvános forma szükséges. A püspöki konferencia feladata olyan szabályok megállapítása, amelyek szerint az említett felmentést egységes módon lehet megadni.

3. §. Tilos az 1. § szerinti kánoni kötés előtt vagy után ugyanannak a házasságnak más vallásos szertartás keretében a házassági beleegyezés kinyilvánításával vagy megújításával történő megkötése; hasonlóképpen ne legyen vallásos szertartás, amelyben a katolikus közreműködő és a nem katolikus lelkész egyszerre veszik ki a felek beleegyezését úgy, hogy mindegyikük a saját szertartását végzi.

1128. kán. -- A helyi ordináriusok és más lelkipásztorok gondoskodjanak arról, hogy ne hiányozzék a katolikus félnek és a vegyes házasságból született gyermekeknek a lelki támogatás kötelezettségeik teljesítéséhez, továbbá támogassák a házastársakat a házastársi és családi élet egységének erősítésében.

1129. kán. -- Az 1127. és 1128. kán. előírásait kell alkalmazni azokra a házasságokra is, ahol a valláskülönbség akadálya áll fenn, melyről az 1086. kán. 1. §-ában van szó.

A titkos házasságkötés

1130. kán. -- Súlyos és sürgős okból a helyi ordinárius engedélyezheti, hogy a házasságot titokban kössék meg.

1131. kán. -- A titkos házasság engedélyével együtt jár:

1. hogy a vizsgálatokat, amelyeket a házasság előtt kell végezni, titokban kell lefolytatni;

2. hogy a megkötött házasságot a helyi ordináriusnak, az esketőnek, a tanúknak és a házasfeleknek titokban kell tartaniuk.

1132. kán. -- Az 1131. kán. 2. sz-ában említett titoktartási kötelezettség megszűnik a helyi ordinárius részéről, ha súlyos botrány vagy a házasság szent volta ellen irányuló súlyos jogtalanság fenyegetne a titok megtartása révén. Erről legyen tudomása a feleknek a házasság megkötése előtt.

1133. kán. -- A titokban kötött házasságot csak egy külön anyakönyvbe kell bejegyezni, amelyet az egyházmegyei hivatal titkos levéltárában kell őrizni.

A házasság jogi következményei

1134. kán. -- Érvényes házasságból a házastársak között természeténél fogva örökös és kizárólagos kötelék származik, ezenfelül a keresztény házasságban a felek az állapotukkal járó feladatokhoz és méltósághoz külön szentségben kapnak erőt, és mintegy megszentelődnek.

1135. kán. -- Mindkét házasfélnek egyenlő kötelezettségei és jogai vannak mindahhoz, ami a házastársi életközösséggel együtt jár.

1136. kán. -- A szülők legsúlyosabb kötelessége és elsődleges joga, hogy erejükhöz mérten gondoskodjanak gyermekeik fizikai, szociális, kulturális, erkölcsi és vallási neveléséről.

1137. kán. -- Törvényesek azok a gyermekek, akik érvényes vagy vélt házasságban fogantak vagy születtek.

1138. kán. -- 1. §. Az apa az, akit a jogszerű házasság annak tüntet fel, hacsak nyilvánvaló érvek az ellenkezőjét nem bizonyítják.

2. §. A törvényességét vélelmezzük azoknak a gyermekeknek, a házasságkötés napjától számított 180 nap elteltével, vagy a házastársi életközösség felbomlásától számított 300 napon belül születtek.

1139. kán. -- A törvénytelen gyermek törvényes lesz a szülők utólagos, akár érvényes, akár vélt házassága, vagy a Szentszék leirata által.

1140. kán. -- A törvényesített gyermekek, a kánoni következményeket illetően, mindenben egyenlő jogúak a törvényesekkel, hacsak a jog kifejezetten másként nem rendelkezik.

A házastársak különválása

 1. CIKKELY

A kötelék felbontása

1141. kán. -- A megkötött és elhált házasságot semmiféle emberi hatalom és semmiféle ok nem bonthatja fel, kivéve a halált.

1142. kán. -- A megkereszteltek közötti vagy megkeresztelt és meg nem keresztelt közötti el nem hált házasságot a pápa megfelelő okból felbonthatja, ha mindkét fél vagy egyikük kéri, még ha a másik fél ellenzi is.

1143. kán. -- 1. §. Két meg nem keresztelt között kötött házasság felbomlik a privilégium paulinum alapján, a keresztséget felvett fél hitének nyújtott kedvezményként, magával azzal a ténnyel, hogy ez a fél új házasságot köt, amennyiben a meg nem keresztelt fél különválik.

2. §. Különváltnak számít a meg nem keresztelt fél, ha nem akar a megkeresztelt féllel együtt élni, vagy békében, a Teremtő gyalázása nélkül együtt élni, hacsak a másik fél -- megkeresztelkedése után -- nem szolgáltatott megfelelő okot a különválásra.

1144. kán. -- 1. §. Hogy a megkeresztelt fél érvényesen új házasságot köthessen, a meg nem keresztelt felet mindig meg kell kérdezni arról:

1. akarja-e maga is a keresztséget felvenni;

2. legalább akar-e a megkeresztelt féllel békében együtt élni a Teremtő gyalázása nélkül.

2. §. A kérdezést a keresztelés után kell megejteni; de a helyi ordinárius súlyos okból engedélyezheti, hogy a megkérdezés a keresztség előtt történjék, sőt a megkérdezés alól felmentést is adhat, akár a keresztség előtt, akár utána, amennyiben legalább rövidített és nem bírói eljárással bizonyítani lehet, hogy ez nem lehetséges, vagy haszontalan volna.

1145. kán. -- 1. §. Ez a megkérdezés rendesen a megtért fél helyi ordináriusának tekintélyével történjék, aki a másik házasfélnek, ha az kérné, adjon időt a válaszadásra, de azzal a figyelmeztetéssel, hogy ha a haladék hiába múlna el, hallgatása negatív válasznak számít.

2. §. Még maga a megtért fél által magánúton végzett megkérdezés is érvényes, sőt megengedett is, ha a fentebb előírt forma nem tartható meg.

3. §. Mindkét esetben a megkérdezés tényéről és annak eredményéről külső fórumon törvényes bizonyíték kell, hogy rendelkezésre álljon.

1146. kán. -- A megkeresztelt félnek joga van új házasságot kötni katolikus féllel:

1. ha a kérdésre a másik fél negatív választ adott, vagy ha a megkérdezés törvényesen elmaradt;

2. ha a meg nem keresztelt fél, akár megkérdezték már, akár nem, előbb állhatatosan békésen együttél, a Teremtő gyalázása nélkül, később viszont megfelelő ok nélkül különválik; az 1144. és 1145. kán. előírásai ilyenkor is követendők.

1147. kán. -- A helyi ordinárius azt is engedélyezheti súlyos okból, hogy a megkeresztelt fél a privilégium paulinummal élve nem katolikus féllel házasságot kössön, akár meg van az keresztelve, akár nincs, megtartva a kánonok vegyes házasságra vonatkozó előírásait is.

1148. kán. -- 1. §. Az a meg nem keresztelt, akinek egyszerre több meg nem keresztelt felesége van, és a katolikus egyházban felvette a keresztséget, ha nehéz neki ezekből az elsővel együtt maradni, közülük egyet megtarthat, a többi elbocsátásával. Ugyanez érvényes a meg nem keresztelt nőre is, akinek egyszerre több meg nem keresztelt férje van.

2. §. Azokban az esetekben, amelyekről az 1. §-ban szó van, a keresztség felvétele után a házasságot törvényes formában meg kell kötni, eleget téve, ha szükséges, a vegyes házasságokról szóló és más jogi előírásoknak is.

3. §. A helyi ordinárius a helyek és személyek erkölcsi, szociális és gazdasági állapotát szem előtt tartva gondoskodjék arról, hogy az első feleség és a többi elbocsátott feleség szükségleteiről megfelelő gondoskodás történjék, az igazságosság, a keresztény szeretet és a természetes méltányosság szabályai szerint.

1149. kán. -- Az a meg nem keresztelt, aki a katolikus egyházban felvette a keresztséget, és ezután meg nem keresztelt házastársával -- fogság vagy üldözés miatt -- az együttélést helyreállítani nem tudja, a másik házasságot köthet, még ha közben a másik fél megkeresztelkedett is, az 1141. kán. előírásának fenntartásával.

1150. kán. -- Kétes esetekben a hit kiváltságát jogkedvezmény illeti meg.

2. CIKKELY

Különválás a kötelék fennmaradása mellett

1151. kán. -- A házastársaknak kötelessége és joga a házastársi együttélést megőrizni, hacsak ez alól törvényes ok fel nem menti őket.

1152. kán. -- 1. §. Bár nagyon ajánlatos, hogy a házasfél a keresztényi szeretettől vezetve és a család érdekében a bocsánatot ne tagadja meg a házasságtörő féltől, és a házastársi életet ne szakítsa meg, mégis ha bűnét kifejezetten vagy hallgatólagosan még nem bocsátotta meg, joga van vele a házastársi együttélést megszüntetni, hacsak a házasságtörésbe bele nem egyezett, vagy arra okot nem szolgáltatott, vagy maga is házasságtörést nem követett el.

2. §. Hallgatólagos megbocsátás áll fenn akkor, ha a vétlen házasfél, miután a házasságtörésről tudomást szerzett, önszántából a másik házasféllel hitvestársi érzülettel érintkezett; ezt vélelmezzük, ha hat hónapon keresztül a házastársi életközösséget fenntartotta, és nem folyamodott az egyházi vagy a polgári hatósághoz.

3. §. Ha a vétlen házasfél a házastársi közösséget önmagától felbontja, hat hónapon belül be kell jelentenie a különválás okát az illetékes egyházi hatóságnak, amely minden körülmény megvizsgálásával mérlegelje, hogy a vétlen házasfél rábírható-e arra, hogy a bűnt megbocsássa és a különválást ne állandósítsa.

1153. kán. -- 1. §. Aki házastársának vagy gyermekének súlyos lelki vagy testi veszedelmet okoz, vagy másképpen nehezíti meg mértéken felül a közös életet, az a másik félnek törvényes okot szolgáltat a különválásra, a helyi ordinárius engedélyével, sőt ha a késlekedés veszélyes, akkor külön engedély nélkül is.

2. §. Minden esetben, amikor a különválás oka megszűnik, vissza kell állítani a házastársi együttélést, hacsak az egyházi hatóság másképpen nem rendelkezik.

1154. kán. -- A házastársak különválásának bekövetkeztekor mindig megfelelően gondoskodni kell a gyermekek kellő eltartásáról és neveléséről.

1155. kán. -- A vétlen házasfél a másik házastársnak -- dicséretes módon -- megengedheti az életközösség felújítását; ebben az esetben lemond a különválás jogáról.

A házasság érvényesítése

1. CIKKELY

Az egyszerű érvényesítés

1156. kán. -- 1. §. Az érvénytelenítő akadály miatt semmis házasság érvényesítéséhez szükséges, hogy az akadály megszűnjék, vagy felmentést adjanak alóla, és a beleegyezést legalább az a fél megújítsa, aki az akadályról tud.

2. §. Ezt a megújítást az egyházi jog megkívánja az érvényesítés érvényességéhez akkor is, ha kezdetben mindkét fél beleegyezését adta, és azt később sem vonta vissza.

1157. kán. -- A beleegyezés megújításának új akarati cselekedetnek kell lennie, amely arra a házasságra irányul, amelyről a beleegyezést megújító fél tudja vagy véli, hogy kezdettől semmis volt.

1158. kán. -- 1. §. Ha az akadály nyilvános, a beleegyezést mindkét félnek meg kell újítania a kánoni forma szerint, fenntartva az 1127. kán. 2. §-ának előírását.

2. §. Ha az akadály nem bizonyítható, elegendő, hogy a beleegyezés megújítása magánúton, titokban történjék, mégpedig annak a félnek a részéről, aki az akadályról tud, feltéve, hogy a másik fél beleegyezése még fennáll, vagy mindkét fél részéről, ha az akadályt mindkettő tudja.

1159. kán. -- 1. §. A beleegyezés hiánya miatt érvénytelen házasság érvényessé válik, ha az a fél, aki nem adta beleegyezését, most már megadja, feltéve, hogy a másik fél részéről adott beleegyezés még fennáll.

2. §. Ha a beleegyezés hiánya nem bizonyítható, elegendő, hogy az a fél, aki nem adta beleegyezését, magánúton és titkosan megadja azt.

3. §. Ha a beleegyezés hiánya bizonyítható, szükséges, hogy a beleegyezés a kánoni forma szerint történjék.

1160. kán. -- A formahiány miatt érvénytelen házasságot, hogy érvényes legyen, újra meg kell kötni kánoni formában, az 1127. kán. 2. §-ának fenntartásával.

2. CIKKELY

A gyökeres orvoslás

1161. kán. -- 1. §. Az érvénytelen házasság gyökeres orvoslása olyan beleegyezés-megújítás nélküli érvényesítés, amelyet az illetékes hatóság engedélyez, és amely az akadály alóli felmentést is magában foglalja, ha van ilyen, valamint a kánoni forma alóli felmentést is, ha ezt nem tartották meg, továbbá magában foglalja a kánoni hatások visszamenő jellegét is.

2. §. Az érvényesítés beáll a kegy megadásának pillanatában; a visszamenő hatás pedig a házasság megkötésének pillanatáig visszamenőleg értendő, hacsak kifejezetten más rendelkezés nem történt.

3. §. Csak akkor engedélyezzenek gyökeres orvoslást, ha valószínű, hogy a felek a házaséletben ki akarnak tartani.

1162. kán. -- 1. §. Ha akár az egyik, akár mindkét fél részéről hiányzik a beleegyezés, akkor nem lehet a házasságot gyökeresen orvosolni, akár kezdettől nem volt meg a beleegyezés, akár visszavonták a kezdetben adott beleegyezést.

2. §. Ha a beleegyezés kezdettől fogva nem volt meg, de később létrejött, a gyökeres orvoslás megadható, a beleegyezés pillanatától.

1163. kán. -- 1. §. Az akadály miatt vagy a törvényes forma hiánya miatt érvénytelen házasság orvosolható, föltéve, hogy mindkét fél beleegyezése fennáll.

2. §. Az olyan házasság, amely természetjogi vagy pozitív isteni jogi akadály miatt érvénytelen, csak akkor orvosolható, ha az akadály megszűnt.

1164. kán. -- Az orvoslás érvényesen megadható az egyik vagy mindkét fél tudtán kívül is, de ne adják meg, csak súlyos okból.

1165. kán. -- 1. §. A gyökeres orvoslást az Apostoli Szentszék adhatja meg.

2. §. A megyéspüspök egyes esetekben adhatja meg, még ha ugyanabban a házasságban több érvénytelenségi ok van is; vegyes házasság orvoslása esetén az 1125. kán.-ban meghatározott feltételek teljesítése után. Nem adhatja meg azonban, ha olyan akadály áll fenn, amely alól a felmentés az Apostoli Szentszéknek van fenntartva az 1078. kán. 2. §-a szerint, vagy ha olyan természetjogi vagy pozitív isteni jogi akadályról van szó, amely már megszűnt.

A Katolikus Egyház felfogása szerint a házasság szentség. A házasságkötési szertartás lényege a házasságkötési szándék (consensus) kinyilvánítása, amelynek az Egyház képviselője és két tanú jelenlétében kell történnie. Ezt az új házastársak ősi magyar szokás szerint esküvel is megerősítik. Az érvényesen megkötött házasság Krisztus szava szerint felbonthatatlan: "Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza" (Mt 19,6).

A budai Ciszterci plébánia a házasulandók lelki felkésztését nyolchetes kurzus formájában végzi. A fiatal párok nyolc héten át, hetenként egyszer, általában másfél órás esti beszélgetésen készülnek a katolikus keresztény házasságra.

A témák:

- hitünk alapjai

- a férfi és a nő a Bibliában,

- önismeret-egymásra figyelés (beszélgetés gyakorló házaspár részvételével),

- közös családunk - az egyházközség,

- családtervezés - közös felelősség,

- látogatás egy keresztény családnál (váltakozva 6-7 házaspár részvételével),

- a házasság keresztény értelme,

- a keresztény házasság gyakorlata.

Ezeket a beszélgetéseket megelőzi egy "0. találkozás", amelyet szintén egy házaspár vezet, de ez esetben csak egy pár ül egy ifjú párral szemben, - míg a többi beszélgetés csoportokban, átlagosan 6-8 párral folyik.

A kurzus estéi az egyházközség termeiben folynak, kivéve a hatodik estét, ami egy gyakorló keresztény családnál való látogatás. Ennek az alkalomnak éppen ez a lényege: a jegyespárok - itt inkább csak két-három pár, - egy hétköznapi, nem egyházi környezetben beszélgethetnek a keresztény család életerejéről, működéséről a gyerekekkel (vagy akár már unokákkal is) megáldott meleg családi fészekben. A hétköznapok, a munkával terhelt, és néha igen zaklatott tempóban eltöltött évek megszentelésének gyakorlati gondjai is megjelennek ezekben a beszélgetésekben. Ezeknek az estéknek a legnagyobb értéke talán éppen abban áll, hogy ezek nem előadások az ideális (vagy éppenséggel idealizált) házasságról, hanem a legtöbbször párbeszéd alakul ki, kérdésekkel is elmélyíthető gondolatcsere a gyakorlati tapasztalatokról, pl. a házastársak emberi alapigényeit illetőleg. (Tartozni valakihez, érezni a kapott szeretetet, megkapni értékesnek hitt tulajdonságaink megbecsülését, és megtarthatni egyéniségünk szabadságát.) Hasonló párbeszédben érdekes megvitatni, pl. a kölcsönösen kiegyensúlyozott szeretet és megbecsülés (lásd: emancipáció) illetve az önzetlen, adakozó (agapés) szeretet viszonyát. (gyakran örömmel látjuk a fiatal párokban már előre megjelenő vágyat a gyermekek iránt, - amelynek alapján már nem is szorul magyarázatra a teljesen önzetlen, a rövid távú viszonzást nem váró keresztény szeretet örök aktualitása.

A családoknál folytatott oldott beszélgetések nem titkolt célja a közösségépítés: hogy a keresztény fiatal párok később is egymásra ismerjenek, összetartsanak, és később ők képezzék az egyházközség közösségének egy-egy új magját.

A jegyesoktatás

"A jegyesoktatás célja a házasságkötésre való személyes felkészítés, melynek során a jegyesek új állapotuk szentségére és kötelességeire alkalmassá válnak." (CIC 1063. kánon)

"Nagyon fontos, hogy a híveket jól oktassák a házasságról: szóban és írásban egyaránt, nem egyszer, nem is felületesen, hanem gyakran és alaposan." (Casti Connubii)

"Napjainkban különösen szükséges, hogy a fiatalokat felkészítsük a házassági és családi életre." "Azok a változások, amelyek korunk szinte minden társadalmában lezajlottak, azt követelik, hogy ne csupán a család, hanem a társadalom és az Egyház is törekedjék arra, hogy a fiatalokat jól felkészítse eljövendő feladataikra." (F.C. 66.)

"Ezért az Egyháznak jobb és bőségesebb házassági előkészítésről kell gondoskodnia, hogy amennyire lehetséges, elhárítsa azokat a nehézségeket, amelyek sok házaspárt terhelnek, s hogy egyre nagyobb számban jöhessenek létre boldog házasságok.

A házassági előkészítésnek folyamatosnak és fokozatosnak kell lennie. Három alapvető szakaszban kell történnie: távoli, közelebbi és közvetlen.

A távoli előkészület a gyermekkorban kezdődik, abban a bölcs családi pedagógiában, amely törekszik arra, hogy a gyermekeket önismeretre vezesse." "Ebben az időben kell megalapozni mindazon igazi emberi értékek tiszteletét, amelyek a személyes és társadalmi kapcsolatokban valósulnak meg.

Erre az alapra épülhet rá később a részletes közelebbi előkészület, amely az életkornak megfelelő katekézissel együtt úgy is felfogható, mint egy katechumenátus." "A fiatalok vallási oktatását az alkalmas időben és az igényeknek megfelelően nyújtott, házastársi életre szóló felkészítésnek kell kiegészítenie. Ebben az előkészítésben a házasságot úgy kell bemutatni, mint a férfi és a nő állandó törődést igénylő, személyes kapcsolatát és arra kell serkenteni a lelkeket, hogy a házasélet és a szülői felelősség kérdéseit mélyebben lássák, elsősorban a témával kapcsolatos orvosi és biológiai ismeretek segítségével." (F.C. 66.)

"Hasznos, ha a közvetlen előkészület a házasságkötés előtti hónapokban és hetekben történik." (F.C. 66.)

"Az ifjúságot alkalmas módon és idejekorán, elsősorban éppen a családon belül, fel kell világosítani a házastársi szerelem méltóságáról, feladatáról és megéléséről, hogy a tisztaság szeretetében nevelkedve megfelelő életkorban és erényes jegyesség után köthessen házasságot." (G.S. 59)

"Azért, hogy a házastársak igenje szabad és felelősségteljes cselekedet legyen, és hogy a házastársi szövetség erős és tartós emberi meg keresztény alapokkal rendelkezzék, elsőrendű fontosságú a felkészülés a házasságra. A lelkipásztorok és a keresztény közösség (mint Isten családja) szerepe nélkülözhetetlen a házasság és a család emberi és keresztény értékeinek átadásakor. Ez korunkban még fontosabb, mert számos fiatal széttört családból jön, ahol nem lehetett része elégséges módon ebben a felkészítésben." (Katekizmus 1632)

Bevonulás (A)

Elől megy az eskető pap, utána a vőlegény és a menyasszony, közvetlenül mögöttük pedig a tanúk.

Bevonulás (B)

Elől meg az eskető pap, utána a vőlegény a tanúkkal. Amikor beérkeznek az oltár elé, visszafordulnak, és akkor vonul be a menyasszony egyedül vagy valaki kíséretében (édesapa, testvér, tanú…)

A házasságkötés szertartása

Pap: Kedves jegyespár! Eljöttetek ide a templomba, hogy az Úr megpecsételje és megszentelje szívetek szeretetét, egyházának szolgája és a hívek közösségének színe előtt. Krisztus Urunk bőséges áldását adja erre a szeretetre. Egy külön szentség kegyelmével gazdagít és erősít meg titeket, hogy kölcsönös örök hűségben vállalni tudjátok a házastársak szent kötelességeit. A házasság szentségének méltósága őszinte szándékot kíván tőletek. Feleljetek ezért az Egyház kérdéseire!

Pap: N., megfontoltad-e Isten előtt szándékodat, és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?

Vőlegény: Igen! vagy Megfontoltam és szabadon jöttem! vagy Szabad elhatározásomból jöttem!

Pap: Ígéred-e, hogy leendő feleségedet tiszteled és szereted, amíg a halál el nem választ benneteket egymástól?

Vőlegény: Ígérem!

Pap: Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságtokat?

Vőlegény: Elfogadom! vagy Elfogadom őket!

Pap: Ígéred-e, hogy Krisztusnak és az ő egyházának törvényei szerint neveled őket?

Vőlegény: Ígérem!

Pap: N., megfontoltad-e Isten előtt szándékodat, és szabad elhatározásból jöttél-e ide, hogy házasságot köss?

Menyasszony: Igen! vagy Megfontoltam és szabadon jöttem! vagy Szabad elhatározásomból jöttem!

Pap: Ígéred-e, hogy leendő férjedet tiszteled és szereted, amíg a halál el nem választ benneteket egymástól?

Menyasszony: Ígérem!

Pap: Elfogadod-e a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságtokat?

Menyasszony: Elfogadom! vagy Elfogadom őket!

Pap: Ígéred-e, hogy Krisztusnak és az ő egyházának törvényei szerint neveled őket?

Menyasszony: Ígérem!

Pap: Kedves jegyespár! Most következik az a szent pillanat, amikor ünnepélyesen kinyilvánítjátok, hogy egymásnak házastársai akartok lenni.

Forduljatok egymás felé. Fogjatok egymással kezet, és én egybefonódott kezeteket átkötöm stólával annak jeléül, hogy házasságtok Isten előtt felbonthatatlan lesz.

Pap: N., nyilatkozzál Isten és az Anyaszentegyház színe előtt, akarod-e a jelenlevő N.-t feleségül venni?

Vőlegény: Akarom!

Pap: Mondd tehát utánam: N., - Isten szent színe előtt - feleségül veszlek.

Pap: N., nyilatkozzál Isten és az Anyaszentegyház színe előtt, akarsz-e a jelenlevő N.-hez feleségül menni?

Menyasszony: Akarok!

Pap: Mondd tehát utánam: N., - Isten szent színe előtt - feleségül megyek hozzád.

Pap: Most megkötött házasságtokat az Egyház nevében érvényesnek nyilvánítom, és megáldom az Atya, + a Fiú + és a Szentlélek nevében.

Hívek: Ámen.

Pap: Ti pedig, testvéreim, akik itt jelen vagytok, legyetek tanúi e szent életszövetség megkötésének, amely Krisztus Urunk szavai szerint felbonthatatlan: "Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza!" (Mt 19,6)

Eskü (A)

Pap: Most pedig, ősi magyar szokás szerit, esküvel is erősítsétek meg azt, amit az imént egymásnak ígértetek! Tegyétek ujjatokat a feszületre, és mondjátok utánam az eskü szavait! (Vagy olvassátok fel az eskü szavait)

Isten engem úgy segéljen, Nagyasszonyunk a boldogságos Szűz Mária és Istennek minden szentjei,

(csak a vőlegény) hogy a jelenlévő N.-t szeretem, szeretetből vettem feleségül

(csak a menyasszony) hogy a jelenlévő N.-t szeretem, szeretetből mentem hozzá feleségül

Isten rendelése szerint, az Anyaszentegyház törvénye szerint, és hogy őt el nem hagyom holtomiglan-holtáiglan semmiféle bajában.

Isten engem úgy segéljen!

Eskü (B)

Pap: Most pedig, ősi magyar szokás szerit, esküvel is erősítsétek meg azt, amit az imént egymásnak ígértetek! Tegyétek ujjatokat a feszületre, és mondjátok utánam az eskü szavait! (Vagy olvassátok fel az eskü szavait)

Isten engem úgy segéljen, Nagyasszonyunk a boldogságos Szűz Mária és Istennek minden szentjei,

(csak a vőlegény) hogy téged N. szeretlek, szeretetből vettelek feleségül

(csak a menyasszony) hogy téged N. szeretlek, szeretetből mentem hozzád feleségül,

Isten rendelése szerint, az Anyaszentegyház törvénye szerint,  és téged el nem hagylak, holtomiglan-holtodiglan semmiféle bajban.

Isten engem úgy segéljen!

 Eskü (C)

(ezt az esküt akkor alkalmazzuk, ha az egyik fél nem katolikus. A zárójelbe tett rész elhagyható)

Pap: Most pedig, ősi magyar szokás szerit, esküvel is erősítsétek meg azt, amit az imént egymásnak ígértetek! Tegyétek ujjatokat a feszületre, és mondjátok utánam az eskü szavait! (Vagy olvassátok fel az eskü szavait)

Isten engem úgy segéljen, (Nagyasszonyunk a boldogságos Szűz Mária és Istennek minden szentjei,)

(csak a vőlegény) hogy téged N. szeretlek, szeretetből vettelek feleségül

(csak a menyasszony) hogy téged N. szeretlek, szeretetből mentem hozzád feleségül,

Isten rendelése szerint, (az Anyaszentegyház törvénye szerint,) és téged el nem hagylak, holtomiglan-holtodiglan semmiféle bajban.

Isten engem úgy segéljen!

Protestáns esküvő

A protestáns felfogás szerint a házasság szent, Isten teremtési rendjének része. A protestáns lelkészek az állami anyakönyvvezető előtt megkötött házasságra Isten áldását kérik. A szertartás fontos mozzanata az igehirdetés, a házassági eskü és a házasság megáldása.

A jelzett felfogásbeli különbségek ellenére a közös keresztség és a kegyelem ereje által az ún. vegyes házasságokban élő házastársak is megélhetik a lelki és erkölcsi értékek közösségét.

A lelkészeknek és a lelkipásztori munkában segítőknek kötelessége, hogy a vegyes házasság megkötésére készülő jegyeseknek tanítást és támogatást nyújtsanak a templomi esküvővel és a leendő közös életükkel kapcsolatban is.

Saját hitbeli felfogása iránti hűségben mindkét jegyes törekedjék arra, hogy egyre jobban megértse a másik vallási közösség tanításait és hitéleti gyakorlatait. Miközben a lelki egységre és összhangra törekszenek, ne kicsinyeljék le a fennálló felfogásbeli különbségeket és kerüljék el a vallási közömbösséget. Annak érdekében, hogy a jegyesek élni tudjanak a közös krisztusi örökségből, emlékeztetni kell őket arra, hogy milyen jelentős a lelki összhang szempontjából a közös imádság, valamint a Szentírás olvasása és tanulmányozása.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház megállapodtak a házasságkötés ökumenikus szertartásában. Az ennek végzéséhez szükséges engedélyeket és felmentéseket az illetékes katolikus lelkipásztoroknak a püspöküktől kell kérniük. A püspökök az engedélyt – a forma alóli felmentés kivételével – általános érvényűen is megadhatják.

A házasságkötés ökumenikus szertartásának alapelve az, hogy annak a keresztény közösségnek a szertartását követi, amelynek templomában az esküvő történik. A liturgiát az ott illetékes lelkipásztor vezeti; a másik lelkipásztor úgy vehet részt rajta, hogy szentírási részeket olvas, beszédet mond, esküt vesz ki, imádkozik és megáldja az új házaspárt.

Ennek megfelelően a házassági szándék (consensus) kinyilvánítása a katolikus templomban a katolikus pap előtt történik, míg az evangélikus templomban az evangélikus lelkész teszi fel az esketési kérdéseket. A protestáns templomban történő házasságkötés esetén a katolikus félnek felmentést kell kérnie az ún. kánoni forma alól (1127. kánon, 2. §).

Mindebből értelemszerűen következik, hogy nem megengedett két különböző esketési szertartás végzése: egy a katolikus, egy pedig a protestáns templomban.

Ugyanígy nem megengedett az sem, hogy egy esketési szertartás keretében két (katolikus és protestáns) egyházi személy – a saját felekezetéhez tartozó házasulandótól – külön-külön vegye ki a házasságkötési szándékot. (vö. 1127. kánon, 3.§; Ökumenikus Direktórium 156. 157. 158. pontok).

A katolikus templomban az ökumenikus esküvő általában szentmisén kívül történik. Jogos ok miatt azonban a megyéspüspök engedélyezheti a szentmise keretében történő esketést is. (Ökumenikus Direktórium, 159. pont).

A jegyesek felkészítése, oktatása az egyházi előírásoknak megfelelően és kellő körültekintéssel történjék; továbbá szükséges, hogy az eskető lelkipásztorok mindkét jegyessel és egymással is találkozzanak a házasság szemléletének és a házasságkötés szertartásának megbeszélésére.

A házasságkötést ott anyakönyvezzék, ahol az esketés történt. Az anyakönyvi adatokat hivatalosan küldjék meg a másik fél lelkészi hivatalának, ahol a házasultak anyakönyvébe sorszám nélkül jegyezzék be azokat. (A katolikus plébános az előírásnak megfelelően értesítse a keresztelési plébániát a házasságkötés tényéről.)

EVANGÉLIKUS ESKETÉS

Bevezetés, prédikáció

A házasfelek a tanúkkal bevonulnak, és az oltár elé állnak. A bevonulásra és a felállásra vonatkozó helyi szokások eltérőek lehetnek, de a férfi mindig jobbról áll az oltár elé. Az egyházfi, vagy a lelkész átveszi a mennyasszonyi csokrot és a gyűrűket és az oltárra helyezi.

Az esketési szertartás első részének mottója: "Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, vigadozzunk üdvösségünk kősziklájának! Járuljunk eléje hálaadással, és örvendezzünk neki dicséretekkel!" (Zsolt 95)

Ebben a részben hangzik el a bevezető zsoltár, a közös imádság, hálát adva Istennek azért, hogy szeretetben egymáshoz vezette őket, és kérve őt azért, hogy hűségük igaz legyen, szeretetük pedig önfeláldozó. Ezt követi a lelkész prédikációja, amely több a puszta szónál és az emberi tanácsoknál, benne az élő Isten üzenete szólal meg a jegyespár felé. A lelkész személyre szólóan választja meg a prédikáció alapigéjét. Ez az ige akár egy egész életen át kísérheti és vezetheti a házaspárt.

Bejelentkezés?

Ha a vőlegény és a menyasszony is evangélikus vallású, az esketésre bármelyikük lelkészénél bejelenthetik házasságkötési szándékukat, illetve a lakóhelyük szerint illetékes lelkész is felkérhető az esketésre. Amennyiben valahol máshol szeretné tartani az ifjú pár az esküvőt, be kell szerezniük egy igazolást, amelyben az illetékes plébánia hozzájárulását adja, hogy a vőlegény és a menyasszony az általuk kiválasztott másik plébánián kelhessenek egybe.

A JEGYESOKTATÁS ÉS TÉMAKÖREI

Milyen felkészítést kapnak a házasulandók?

A jegyespár az esküvő tervezett időpontja előtt pár hónappal jelentkezzen a helyi lelkészi hivatalban időpont- és adategyeztetésre. Ezt követik a helyi lelkésszel folytatott beszélgetések (ún. jegyesoktatás), amelynek nincsen szigorúan kötött rendje. A beszélgetés legtöbbször az esketési liturgia megbeszélésével kezdődik és a jegyespárról szól: arról a szerelemről, amelyet egymásban és egymás által megtaláltak. Mi az, ami fontos számukra a házastársi kapcsolatban és mit várnak egymástól, mint házastárstól? Hogyan alakítsák közös életüket? Hogyan neveljék gyermekeiket? Hogyan ápolják baráti és rokoni kapcsolataikat? Mit jelent a keresztény házasság? Az esküvői liturgiáról, a közös életút stratégiáiról, a keresztényként megélt családi közösségről folyik beszélgetés, természetesen nem oktató, hanem baráti hangnemben.

A következőkben áttekintjük a jegyesoktatás lehetséges témáit és kérdéseit. Ennek alapján a jegyesek akár maguk is készülhetnek, és egymás között feldolgozhatják a témákat.

 Helyszín tekintetében egyébként viszonylag rugalmasnak tekinthető az evangélikus egyház, ugyanis elviekben lehetőség van a plébániatemplomon kívüli helyszínen történő esketére is. Ez azonban mindig az esketésre felkért pappal történő egyeztetés és az ő beleegyezésének függvénye. Ha nem találtok olyan plébánost, aki erre hajlandó, érdemes rendezvényszervező irodát megkeresni a kérdéssel, nekik általában vannak gyakorlati tapasztalataik a kérdésben és tudnak javaslatot tenni a megoldásra.

Az evangélikus szertartás esetén legalább 3 hónappal a tervezett esküvő előtt szükséges bejelentkezni az illetékes plébánia hivatalban. A bejelentkezéshez szükség van a keresztelő plébánia által kiállított keresztelő levelére, valamint a konfirmáló levelére illetve a személyi igazolványra. Az esketés előtt be kell mutatni az anyakönyvvezető előtt kötött házasságot igazoló okiratot is.

Második egyházi esküvő?

Bár az evangélikus egyház is a házasság felbonthatatlanságát vallja, elviekben lehetőség van a második házasságkötésre is, mivel az evangélikus egyház azt vallja, hogy az embereknek krisztus által minden bűnt meg kell tudni bocsátani, így a válással végződőtt házasságban tett fogadalom megszegését is. Az illetékes lelkipásztor személyes beszélgetés alapján dönt arról, hogy hajlandó-e egyházi szertartással összekötni a két fél életét vagy visszautasítja az elvált fél újbóli esketését.

ELVÁLTAK ESKETÉSE

Ha egy pár már nem képes együtt élni...

A keresztény esküvő által támasztott igény - az élethosszig tartó hűség - sokak számára megtarthatatlannak tűnik. Ennek ellenére, a Szentírás tanúsága szerint, csak a hűség vállalásával tapasztalható meg a feltétlen bizalom védettsége a különböző élethelyzetekben, és csak így válhat a házasság valóban megtartó erővé. Az a tény, hogy sokan egy sikertelen házasság után ismét házasságot kívánnak kötni és erre Isten áldását is kérik, arra mutat, hogy továbbra is érvényesnek és fontosnak tartják a házasság isteni rendjét.

Más vallásúak?

Az evangélikus egyházi szertartás feltétele, hogy mindkét fél gyakorló keresztény életvitelt folytasson. Ha az egyik fél nem evangélikus vallású, vegyes házasságra akkor van lehetőség, ha ő is keresztelt, bérmált és áldozott. Amennyiben ez nem áll fenn, lehetőség van - 6 hónappal korábbi bejelentkezés esetén - a keresztelésre és a konfirmációra is.

Ha a nem evangélikus fél másik keresztény vallás követője, lehetőség van az esküvőt bármelyikük vallásának templomában megtartani, sőt arra is megvan a lehetőség, hogy az evangélikus lelkészt a másik vallás templomában tartott esketésen bevonják a szertartásba. Ha a nem evangélikus fél felekezet nélküli illetve nem keresztény, akkor a lelkész személyes beszélgetést követően egyedi elbírálás tárgyaként dönt arról, hogy van-e lehetőség a két fél evangélikus szertartás szerinti esketésére. Indokolt és megalapozott esetben, jogában áll visszautasítani a jegyesek felkérését.

Jegyesoktatás?

A menyasszony és a vőlegény a szertartásra felkért lelkésszel egy vagy több személyes beszélgetést folytatnak, melyek időpontjait és alkalmait személyesen egyeztetik. A lelkipásztorral beszélgetve a jegyesek elmondják kívánságaikat az esküvő pontos menetével, a zenével, a virágdísszel és minden más

Esküvői szertartás?

Az esküvőszervezésről általában

Budapesti Anyakönyvi Hivatalok és Házasságkötő-termek

A Családjogi Törvény, és magyarázatai

Névviselés az új törvény szerint

Egyházi szertartások

Szertartások típusai

Esküvői videó

Esküvői fotó

Szokások, hagyományok

Vőfély, Ceremóniamester

Léggömb-dekor

Virág-dekor

Esküvői árajánlat minta

Helyszín, Catering

Zenekar, DJ

Esküvői etikett

Megbízási szerződés minta

Esküvői Adatlap

Helyszín megrendelő minta